A játszótér ma már természetes része a városi és falusi környezetnek, ahol a gyerekek szabadon mozoghatnak, fejlődhetnek és kapcsolatokat építhetnek. De vajon honnan ered az ötlet, hogy külön teret hozzanak létre a gyermekek játékának? A játszótér kialakulása a társadalmi változásokkal és a gyermekkép fejlődésével is szorosan összefügg.

A történészek szerint az első szervezett játszótér a 19. század közepén, Németországban jelent meg. Friedrich Fröbel, a modern óvoda alapítója felismerte, hogy a szabad játék a gyermekek fejlődésének alapvető része. Ennek hatására Németországban kezdték kialakítani az első „gyermekkerteket”, ahol hinták, mászókák és szabad mozgástér várta a fiatalokat. Ezeket az oktatási elveken nyugvó játszóhelyeket hamarosan átvették más európai országok is. Az első hivatalos, közterületi játszótér 1859-ben épült Londonban, a St. James parkban. Ezt követően az Egyesült Államokban is egyre nagyobb figyelmet kaptak a gyermekek számára kialakított terek. New Yorkban 1887-ben nyílt meg az első amerikai játszótér és a 20. század elejére már számos városban jelentek meg különböző kialakítású játékterek. A 20. század folyamán a játszótér fejlődése párhuzamosan haladt a városiasodással és a gyermekvédelem erősödésével. Egyre több mérnök és pedagógus kapcsolódott be a tervezésbe, hogy biztonságos, kreatív és fejlesztő hatású környezetet alakítsanak ki. A modern játszóterek már nemcsak szórakozást, hanem mozgásfejlesztést, szociális tanulást és kreativitást is szolgálnak.

Ma a játszótér már nemcsak közösségi tér, hanem a gyermekkor egyik legfontosabb színtere – és ez az egyszerű ötlet egy több mint másfél évszázados fejlődés eredménye.