Úgy tűnik, hogy a szerepjátékokkal kapcsolatos kérdéseknek két oldala van. Az első inkább a szülőknek szól, miszerint kérdés a számukra, hogyan lehet elérni azt, hogy a szerepjátékok hobbik maradjanak, nem pedig életszívó megszállottsággá fajuljanak el.

A második pont inkább technikai jellegű. Kérdés az, hogyan lehet úgy lebonyolítani magát a játékot, hogy a benne levő foglalkozások megfelelőek maradjanak az adott korosztálynak?

A szülők sokkal nyugodtabban engedik bele ilyenekbe a gyerekeket, ha hivatalos támogatást kapnak egy olyan szervezettől, mint az iskola vagy a könyvtár. A szülők akkor is jobban örülnek, amikor rendelkeznek a szerepjátékok hivatalos szabályzatával.

Ha a saját gyerekeiknek és néhány barátjuknak fognak esetleg játékot vezetni, akkor lehet, hogy nem kell annyira hivatalosan kezelni ezt. De mindenképp érdemes beszélni a többi gyerek szüleivel, hogy tudják, mi a terv és miből fog állni az adott szerepjáték.

Az egyik legjobb tanács az aggódó szülők megnyugtatására, hogy kapjanak meghívást megtekinteni az egyik foglalkozást. A legtöbben attól tartanak, amit nem értenek vagy nem ismernek, és valljuk be, hogy a szerepjátékok nagyon különbözőek lehetnek, de ha az összes irányába van egy előítélet, akkor nehéz meggyőzni őket, hogy a kiválasztott az pont más és nagyszerű a gyerekek számára. Ha hagyjuk, hogy a szülők lássák a szerepjátékot működés közben, és ami még fontosabb, hogy a gyerekek mennyire jól érzik magukat közben, a szülők aggodalmai hóként olvadnak el.